"Ha a szerelem betölti az életed,
nagyon sok hiányzó dolgot pótolhat.
Ha nincs az életedben szerelem,
bármi másod van is, nem elég."
Ann Landers

Két lélek és két ifjú szív.
Van-e szebb, mint mikor egymást meglelik?
Két élet, amit a szeretet összeköt.
Olyan kapocs ez, amely örök.

"S mint a bonyolult óramű,
ha elvesz egy alkatrésze,
s tik-takja kihagy,
olyan lennek nélküled,
s csak akkor,
csak akkor tudnám igazan
ki vagy."
(Szilagyi Domokos:Ha nem vagy itt)

"Hejh, galambom, gyere hozzám,
Tövistelen az én rózsám,
Nemrég hordom kalapomon,
Neked szedtem a hajnalon;
Ha megtetszik, vedd el azt is,
Végy el hozzá magamat is:
Ketten leszünk az örömre,
Ketten a keserűjére."
(Vörösmarty Mihály: A kérő)

"Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon,
Itt vagy velem, s kezedet foghatom,
Ezer veszély, szakadék mélye vár
Le fogjuk győzni, hiszen ketten vagyunk már"

Oly sok szépet ígértünk egymásnak,
Forrón lángol szerelmünk tüze,
Ha mindig ily szép lenne az élet,
Tán nem is lenne szükség esküre.
Legyen bármilyen hosszú is az élet,
Sírig tartó boldogságot ad,
Bátran nézhetsz az emberek szemébe,
Mindaddig, míg betartod szavad.
(Drayton)

Eddig csak álmodtunk
terveztünk még
Most valóra válhat
minden ami kép
Az élet tárt karokkal vár
s, hogy szép lesz-e,
Csak rajtunk áll.

Mi nem hirdetjük fennen hangos szóval,
Csak Te, csak én örökké holtomiglan.
Mi megpróbálunk csendesen boldogok lenni,
Szívünk mélyén őszintén, igazán szeretni.
(Stendhal)

Két szárny vagyunk, de fenn a fellegekben
nem szállhatunk, csak mind a ketten
Szívverésnyire pontos
együtemben.
(Váci M.: Tiszta és jó)

Sorsunk egybeforrt
Együtt megyünk tovább
Az élet viharában
Te vigyázol reám
Köszönöm, hogy szeretsz,
Hogy hiszel nekem,
Hogy megosztod velem
Az életed.

Meghajtom magamat szerelmes szívedhez,
Lehajtom fejemet szerény életedhez,
Életem öröme vígságod legyen,
Bánatunk, fájdalmunk is közös legyen.

Rózsa ha nem volna
talán nyár sem volna
pille nem csapongna,
madár se dalolna

Érted haragszom én nem ellened,
nosza szorítsd meg a kezem,
mellyel magasra tartlak álmaimban.

Ígérd meg azt, hogy kezed
Kezemből vissza nem veszed,
S hogy szeretni fogsz akkor is,
Mikor már én is vén leszek.
(Heltai J.)

...idő állj meg
És ti, suhanó percek, várjatok.
(J. W. Goethe)

Szeress örökre
s boldog maradsz
(J. W. Goethe)

Amit szívedbe rejtesz,
Szemednek tárd ki azt;
Amit szemednek sejtesz,
Szíveddel várd ki azt.
(József A.)

Tanúm legyen a föld, az ég, a tenger,
a sok madár, a hal és minden ember:
Neked adom szívemet, senki másnak,
életemet még mellé ráadásnak !
(Tagore)

Együtt megyünk sorsunk útján,
Egy csónak ringat a tengeren,
Bármerre is ragad a hullám,
Te együtt sírsz vagy kacagsz velem.

Százszor boldogok, akiket
sértetlen kötelék, jó szerelem fon át,
s nem választja el őket unt
pörpatvar, se szeszély, semmi,
csak a halál.
(Horatius)

A lombos idő gallyai homlokomba
verődnek, lehajlanak az ágak,
és minden napnak Te vagy a gyümölcse.
(Váci Mihály)

A hűség szálai két szeretetnek
végképp összeszövettek.
(Garai)

Visz a vonat, megyek utánad,
talán még ma meg is talállak,
talán kihül e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:
Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Íme a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.
(József A.: Óda)

És fogadom:
Legigazibb vágyam, hogy sose hagyjalak el,
hogy veled végre magammá lehessek.
És nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek.
Csak szeretlek.
(Baranyi Ferenc)

Mikor a viharos vágyak sodrába veszve
s mindent felejtve már csak égek, reszketek,
s orjöngve szorítok valakit a szívemre
egy lényt, kit szeretek.

"Számtalan magányos perc
Most tünjetek nyomtalan el.
Megtaláltam kivel boldogan élhetek
Kinek szemébe őszintén nézhetek.
Csak ő és senki más
Szívem mást nem lát
Csak téged, kit szeretek
Kivel igazán szerelemben élhetek."

Lágy zsongó hangok mellett
Esküszünk egymásnak örök hűséget
S a síríg tartó szeretet erős szálai
Kötnek össze örökre bennünket,
Ha felemeled fehér fátylam
S ha az elhangzott "IGENT"
Csókkal pecsételjük meg.
Ne ejts könnyet csak halkan szólj:
'Ez kettőnk kívánsága volt!'